0

Bócsa Iván – A kender és termesztése

Print Friendly, PDF & Email

Bócsa Iván – A kender és termesztése

Kategóriák: ,

Ár: 3,400Ft

Kosárba teszem

A termelőknek és szakembereknek egyaránt szóló könyv a magyarországi kendertermesztés botanikai leírását tartalmazza. Foglalkozik a kender biológiájával, genetikájával, nemesítésével. Ismerteti a kender termesztéséhez szükséges tudnivalókat a vetéstől a betakarításig.

Ha te is szeretnéd, hogy a betegek CBD olaját a társadalombiztosítás fedezze, támogasd küzdelmünket vásárlásoddal! Tudtad? Ha nálunk vásárolsz azzal közvetve más nonprofit szervezeteket is támogatsz. Erről itt olvashatsz bővebben.

Leírás

Az utolsó kenderrel foglalkozó könyv Magyarországon 1981-ben jelent meg.

A kender és a rostlen termesztése címen, amelyben a kendertermesztési fejezeteket e könyv szerzője, a rostlenét pedig Manninger Gusztáv írta. Azóta a rostlen termesztése röviddel a könyv megjelenése után végleg megszűnt, a kendertermesztés pedig 1991-ben, vagyis a rendszerváltással egyidőben majdnem megszűnt.

Vajon mi okozta és mi indokolta e növény termesztésének ilyen gyors hanyatlását? A kender termesztése elsősorban politikailag szűnt meg. Igy mindenekelőtt a Szovjetunió széthullásával a nagy szovjet megrendelések elmaradása (évi 5 millió m2 un. félkender ponyva, amiben a láncfonal pamut, a vetülék fonal kenderszálból font fonal), a kendergyárak tönkretétele, megszűnése, elidegenítése úgy, hogy mára a rendszerváltáskori 6 kendergyár közül csak kettő maradt meg épségben (a szegvári és a nagylaki), amelyeknek azonban kapacitása legfeljebb 10-20%-ban van kihasználva. A műszálak főként a zsineg gyártásban vették át a kender szerepét. (A műszálak inkább a len felhasználási területét csökkentették.) Jelenleg Magyarországon néhány száz ha-on termesztenek kendert, illetve Nyugat-Magyarországon és Békés megyében mintegy 400 ha-on termesztettek külföldi cég/ek/, amelyek a megtermelt kórót kiszállították és vetőmagjuk is saját behozott vetőmag volt. A rendszerváltáskor még 6000 ha-on termesztettünk kendert a világ legnagyobb, 9 t/ha átlagtermésével.

A kendertermesztés Közép- és Kelet-Európában gyakorlatilag megszűnt, ugyanakkor Nyugat-Európában óriási módon fellendült, mert a kenderrostot már nem a hagyományos textilipari célokra használják fel, hanem elsősorban cellulózipari, építőipari (szigetelők, geotextíliák) és bármilyen hihetetlenül hangzik is, járműipari célra (belső burkolás, kalaptartók stb.). Ugyanakkor a finom olaja
nemcsak étkezési, hanem kozmetikai célra is felhasználásra kerül. Az építőipari (szigetelők) és bizonyos mértékű járműipari felhasználásnak, valamint olajának kozmetikum alapanyagként való alkalmazásának – a jelenlegi dekonjunktúrá ban is – hazánkban is lenne perspektívája.

Jelenleg a kendertermesztés újbóli feltámasztásának a legfőbb akadálya a tőkehiány, hiszen talaj- és éghajlati viszonyaink mit sem változtak a rendszerváltás óta. Megfelelő, a jelenlegi EU-termékpályákhoz igazodó termesztéssel ismét az élvonalbeli kendertermesztő országokhoz zárkózhatnánk fel.

Kelet-Európán belül Magyarország mindig is vezető helyet foglalt el a kender, nem a vetésterület tekintetében, hanem sokkal inkább a minőség és a nemesítés terén. 8 fajtánkkal és 1989-ben 6 000 ha-on elért 9 t/ha átlagterméssel messze elhagyta az összes európai fajtákat és termésátlagokat, és emellett még 500-600 tonna nemesített vetőmagot exportált.

Magyarországon eddig – a vékony Kultúrflóra kivételével – még nem jelent meg tudományos igényű könyv a kenderről. Úgy véljük, ez az elsó ilyen igényű munka. Hazánkban még az nem dőlt el végérvényesen, hogy ha majd a kender újból feléled, milyet és mennyit fogunk termeszteni, de hogy termeszteni fogjuk, annyi bizonyos, mert ami Nyugat-Európának jó, az jó Magyarországnak is.

– A szerző –

A szerzőről

Bócsa Iván (Arad, 1926. július 9. – Budapest, 2007. május 4.) Széchenyi-díjas agrobotanikus, növénynemesítő, növénygenetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1990; r. 1995). A magyar klasszikus növénynemesítés és populációgenetika nemzetközileg elismert kiemelkedő képviselője.

Pályafutása

Középiskolai tanulmányait Bukarestben kezdte, 1940-ben, majd Budapesten érettségizett. 1944 őszétől járt a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karára, ahol 1948-ban kapott diplomát. Már egyetemi évei alatt a növénynemesítés és –genetika ragadta meg. Tanára, Mándy György révén megismerkedett Fleischmann Rudolffal és 1948 nyarán hozzá, a Kompolti Állami Növénynemesítő telepre került gyakornokként, majd 1949-ben ki is nevezték Kompoltra, ahol nyugdíjazásáig, csaknem 59 éven át megszakítás nélkül dolgozott. Magyarországon először állított elő egylaki kendert és a világon először heterózis (hibrid) kendert. Három növényfajból (kender, lucerna, koronafürt) 18 államilag elismert fajtát állított elő, s ezekből 10 máig köztermesztésben van. 1957-ben a biológiai tudományok kandidátusa, 1959-ben egyetemi doktor lett, a tudományok (MTA) doktora fokozatot 1974-ben szerezte meg. 1990-től az MTA levelező-, 1996-tól rendes tagja volt. 1997-ben Széchenyi-díjat kapott. A Kompolti Fleischmann Rudolf Kutatóintézet 2002-től a Károly Róbert Főiskolához került, így annak kutatóprofesszora lett, majd további szervezeti változás után a Szent István Egyetem Kompolti Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. A Nyugat-magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem címzetes tanára, utóbbinak tiszteletbeli doktora volt.

1969-től szerkesztette a Növénytermelés c. szaklapot és nemzetközi szinten elismertté fejlesztette. A Magyarország Kultúrflórája sorozat szerkesztőbizottságának elnöke volt. Tagja volt a Journal of Industrial Hemp szerkesztő bizottságának is. Szakmai publikációinak száma megközelíti a háromszázat, melyből nyolcvanöt német, angol, olasz és francia nyelven jelent meg. Tizenkét könyv és könyvrészlet szerzője, melyből kiemelkednek a kenderről, a lucernáról és a koronafürtről írt önálló kötetek, valamint a Fleischmann-monográfia.

Munkássága

A kendernemesítésben kialakította a Kompolti fajtát, mely 1955. évi állami elismerése óta a legrégibb köztermesztésben lévő fajta. Kifejlesztette az UNIKO-kender fajtát, aminek F1 állománya magtermelésben, F2 nemzedéke rosttermelésben rekorder. Az első hibrid kenderfajta (B-7) kialakítása is az ő nevéhez fűződik. A lucerna rezisztenciára nemesítésével elérte, hogy két gombakártevőnek (Verticillum, Fusarium) egyaránt ellenálló fajta jött létre. Munkatársaival sikerült előállítania egy, a világon napjainkig is egyedülálló, csökkentett szaponintartalmú) lucernafajtát, a Szapkót (1987). Az 1970-es években új kultúrnövényfajt, a tarka koronafürtöt vezette be a magyar mezőgazdaságba. A honosítás mellett kidolgozta az új növényfaj termesztéstechnológiáját is, amely a lucerna után a legnagyobb terméspotenciálú és beltartalmú évelő pillangós takarmánynövényünk.

Előszó

1. Bevezetés
2. A kendertermesztés története
3. A kender rendszertani helye

3.1. Általános kérdések
3.2. Földrajzi rasszok
3.3. Citológiai viszonyok

4. Botanikai leírás
4.1. Gyökér
4.2. A szár külső morfológiája
4.3. A szár anatómiája
4.4. Levél
4.5. Virág
4.6. Termés
4.7. Rendellenes alakulások

5. A kender biológiája
5.1. Ivari jellegek
5.2. Növekedés, fejlődés
5.3. Virágzás
5.4. Virágzás és termékenyülésbiológia
5.5. Csírázás

6. A kender genetikája
6.1. Egyes nem értékmérő tulajdonságok genetikája
6.2. Ivari genetika

7. Nemesítés
7.1. Célkitűzések
7.2. Nemesítési módszerek
7.3. Az uniszexuális kender nemesítése
7.4. Fajtaheterózis
7.5. Mutációs nemesítés
7.6. Az egylaki kender nemesítése
7.7. Nemesítés kis THC-tartalomra

8. Nemesített fajták és értékelésük
9. A kender termesztése
9.1. Hő-, fény- és talajigény
9.2. Helye a növényi sorrendben és öntűrőképesség
9.3. Tápanyagigény
9.4. Talajművelés
9.5. Vetőmagmennyiség (vetőmagnorma) és öngyérülés
9.6. Gombabetegségek, rovarkártevők
9.7. Gyomirtó vegyszerek által okozott károk
9.8. Időjárás okozta károk

10. Betakarítás
10.1. Kelet-európai (magyar) technológia
10.2. Betakaríás és kettőstermesztés Nyugat-Európában
10.3. Magkendertermesztés Magyarországon

11. Melléktermékek
Irodalom
Tárgymutató