Kockázatos szerek és veszélyes drogpolitikák
TASZ Drogpolitikai Füzetek 8.
Írták:
Sárosi Péter történész,
TASZ Drogpolitikai Programvezető (II. fejezet)
Takács István Gábor pszichológus,
TASZ Médiamonitor Program Koordinátor (I. fejezet)
(40.- 43. oldal)
“V. AZ ÁRTALOM EGYSÉGES KRITÉRIUMRENDSZERE
Ha megpróbáljuk kiszűrni a szociális környezetből és a drogpolitikai szabályozásból fakadó
zavaró tényezőket (rendszerspecifikus ártalmak), és tisztán azokra a negatív reakciókra
koncentrálunk, amelyeket az adott pszichoaktív szer használatának pszichofarmakológiai
hatásmechanizmusa vált ki a fogyasztóból (szerspecifikus ártalmak), akkor szükségünk van egy
átlátható, következetes és egységes kritériumrendszerre. A szakirodalomban történtek
kísérletek egy ilyen kritériumrendszer megalkotására – ezek több-kevesebb sikerrel különítették el
egymástól a rendszerspecifikus és a szerspecifikus ártalmakat.
Az egyik figyelemreméltó kísérlet a WHO korábban már említett 1995-ös vizsgálata, amely az
opiátok, az alkohol és a dohány a kannabiszhoz viszonyított egészségkárosító hatásait foglalta
össze. Ez a tanulmány pusztán két kategória szerint tekintette át a rendelkezésre álló
szakirodalmat: az akut és a krónikus hatások alapján. Az akut hatások terén megállapította, hogy
bár az alkohol és a kannabisz által kiváltott mámor sok hasonlóságot mutat, a két tudatállapotra
jellemző kockázatvállaló viselkedés közötti különbség az, hogy míg az alkoholos állapotnál az
aktív ártalomokozás is jelentős (erőszakos viselkedés, vakmerő közlekedés, öngyilkosság, élet-
vagy testi épség elenni bűncselekmények), addig az opiát és a kannabisz intoxikáció esetében
elsősorban a passzív ártalomokozás lehetősége (pl. mulasztásos balesetek) merül fel. „Nagy
adagban az alkohol halált okozhat fulladás, alkoholmérgezés, kardiomüopáthia vagy szívinfarktus útján. A
kannabisznak tulajdonítható halálos kimenetelű túladagolási esetet mindazonáltal nem dokumentáltak, és az
emberek esetében az állatkísérletek eredményei alapján becsülhető halálos dózis olyan magas, hogy a gyakorlatban
a fogyasztók számára lehetetlennek minősíthető … Míg a kendernél nincsen kockázata a túladagolásnak, az
opiátok tiltott használata valódi túladagolási kockázatot jelent. Az opiátok nagy dózis esetében a légzésszám és a
vérnyomás csökkenéséhez vezetnek és a légzés leállását okozhatják.”1
A fizikai elvonási tünetek
egyértelműen az alkoholnál a legerősebbek (könnyen a függő életét követelhetik), míg az ópiátok
esetében, bár komoly fájdalommal járhatnak, kevésbé veszélyesek a függő életére, a kannabisz
által okozott elvonási tünetek pedig szórványosan jelennek meg és viszonylag enyhék.
A krónikus alkoholhasználat következményeként számos szervi elváltozás valószínűsége nő meg:
agykárosodás, májkárosodás, nyelőcsőrák, gyomorhurut, magas vérnyomás, szívroham, szívritmus
zavarok, cardiomyopathia, pancreatitis és polyneuropáthia stb. A dohányzás hosszú távú, intenzív
használata egyértelműen növeli a légző- és nyelőszervek rákos megbetegedésének kockázatát,
ezenkívül méhnyakrák, gyomorrák, hugyhólyagrák és veserák, szívkoszorúér megbetegedések, a periferiális érrendszer megbetegedése, szívroham, hályog és csontritkulás kialakulásához vezethet.
Ezzel szemben „a nem intravénásan fogyasztott ópiátok krónikus használata csekély egészségügyi ártalmat
okoz, ilyen például a kiválasztó-rendszer zavara, az immunrendszer hatékonyságának csökkenése, amely hasonló
a kannabisz-használat kiváltotta immunrendszeri hatásokhoz, és a krónikus székrekedés”. A kannabisz
használatának hosszú távú egészségkárosító hatásai közül a legfontosabb összefügg a használat
módjával: a hosszú távon szívás útján fogyasztott kannabisz hozzájárulhat a krónikus bronchitis
és a légzőszervi rákos megbetegedések kialakulásához, bár orális fogyasztással ezek az ártalmak
elkerülhetők. Az alkoholhoz hasonló agykárosodást vagy egyéb szervi elváltozást nem sikerült
kimutatni a hosszú távú kannabisz-használat eredményeként. ”
“Ami a drogok függőségi potenciálját illeti, a kutatók megkértek két amerikai szakértőt, Neal
Benowitzot, a Kaliforniai Egyetem kutatóját, és Jack Henningfieldet, a NIDA kutatóját, hogy a
négy szert az addikciós potenciál öt dimenziója alapján rangsorolja. Az összehasonlító táblázat
szerint a heroin rendelkezik a legerősebb addiktív potenciállal, ezt követi az alkohol, a dohány,
majd végül a kannabisz.” (kép 1.)
“Henningfieldnek és Benowitznek nem ez volt az első hasonló kvantitatív összehasonlító
kockázatvizsgálata: 1994-ben a szakirodalmat áttanulmányozva egymástól függetlenül, de
ugyanazt a kritériumrendszert használva rangsorolták 6 drog (nikotin, heroin, kokain, alkohol,
koffein, marihuána) addiktív potenciálját.2
Ez a kritériumrendszer ugyanaz volt, amelyet a WHO-
féle vizsgálat is használt. Az eredmények – bár több helyen némileg különbözött a két kutató
pontozása, nagyjából lefedték egymást (a 6-os a legenyhébb, az 1-es a legintenzívebb reakcióérték
a skálán). ” (kép 2.)
A táblázatokból kitűnik, hogy az addikciós potenciál szerint mindkét kutatónál hasonló a sorrend:
heroin, kokain, nikotin, alkohol, koffein, marihuána. Természetesen lehet vitatkozni azzal,
ahogyan a tudósok az egyes szerek kockázatait kvantifikálták, a rendelkezésre álló szakirodalom
alapján valóban kétségtelennek tűnik, hogy a legtöbb kritérium szerint a legnépszerűbb illegális
drog, a marihuána függőségi potenciálja jelentősen alulmúlja a nikotinét és az alkoholét.”
https://drogriporter.hu/files/drogriporter/pszk_kritika.pdf
orvosikannabisz.info
