Már az édesapám is mindent újrahasznosított, valóságos alkimista műhelyünk volt otthon, kenderből, kócból játékot készített, az édesanyám pedig kendermezőkön is dolgozott – így szőtte át az életünket akkoriban a kender. Nem is értem, hogy lehetett ezt a tudást elnyomni az itteni genomban, hiszen Jugoszlávia a világ 3. legnagyobb kendertermesztője volt, és a második világháború után csak Vajdaságban is még 72 kendergyár működött. Én egy baleset után fordultam a kender felé, amikor veszélybe került a jobb kezem. Provokálni, gondolkodásra akartam késztetni az embereket, akiknek a kender egyet jelent a kábítószerrel. Izgattak a benne rejlő lehetőségek, de hogy ezeket megismerjem, először művészként kellett az anyagot felhasználnom. Sokat lehet vele improvizálni.
Kender a csirkegyárbanKENDERTÉR FACEBOOK