A Minnesotai Egyetem (UM) kutatócsoportja egy tanulmányban azzal érvel, hogy a „kender” különválasztása a „marihuánától” önmagában a THC-tartalom alapján nem egyezik a növény biológiájával, és azt javasolják, hogy a THC és a CBD arányát alkalmazzák keretrendszerként a THC-típusú és a CBD-típusú növények megkülönböztetésére.
Ez egy kulcsfontosságú következtetés, amit egy tanulmány mutatott be, amely alapján az UM csapata kidolgozott egy genetikai tesztet, ami meg tudja jósolni, hogy egy növény leginkább CBD vagy THC molekulákat fog-e termelni.
A CBD típusú és a THC típusú növények genetikai alapjainak megértése kihatással lesz az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumára és az állami ipari kenderprogramokra, mondta a csapat, és azt javasolták, hogy a vetőmagok genetikai alapon legyenek beazonosíthatók az egységesség és a minőség garantálása érdekében – hogy a gazdák biztosra tudhassák, mit vetnek a földbe.
A kender újradefiniálása?
“A THC típusú, CBD típusú, köztes és CBG típusú növényeket felismerő dekolonizált meghatározás botanikailag pontosabb és talán praktikusabb, mivel a C. sativa használata és szabályozása folyamatosan bővül és diverzifikálódik” – állítják a szerzők a tesztek kidolgozásának alapjául szolgáló tanulmányból következtetve.
“Ha a három kannabinoid osztályból egynél több van jelen a vadon élő, ipari és orvosi populációkban, akkor ez botanikai szempontból értelmetlenné teszi a” kender” és a “marihuána” közötti tagolódást” – írják a szerzők.
Az UM a tesztet elsősorban azért fejlesztette ki, hogy segítsen a gazdálkodóknak meghatározni, hogy a kendernövényeik mikor haladhatják meg a 0,3% THC-határértéket, miközben fölöslegessé teszik az időszakos THC-vizsgálatok szükségességét. A határszintet túllépő növényeket meg kell semmisíteni, ami várhatóan gazdaságilag lesújtó hatású a gazdálkodókra nézve.
“Reméljük, hogy ez az új teszt segíthet az új vetőmag-tanúsításban a kenderiparban” – mondta George Weiblen, az UM Biológiai Tudományok Főiskolájának professzora és a Bell Musea tudományos igazgatója és növény kurátora, aki a tanulmányt vezette. “Ahhoz, hogy a kender szárnyalhasson Minnesotában és másutt, biztosítani kell tudni a termelőket abban, hogy a szezon végén nem kell elpusztítaniuk a terményüket.”
A genetika mint előrejelző
A kutatócsoport három különböző kenderfajtát, a vadkendert és az Országos Kábítószer-visszaélési Intézet kannabisz mintáit vizsgálta. A kutatók összehasonlították a genetikai markereket a THC és CBD arányával, majd igazolták, hogy a genetika jó előrejelzője ennek az aránynak.
A 0,3%-os THC szint, ami jelenleg megkülönbözteti a „marihuánát” és a „kendert”, a széleskörben elismert Ernest Small és Arthur Cronquist amerikai növénykutatók által 1970-es években a Nemzetközi Növényrendszertani Egyesület (IAPT) megbízásából végzett tanulmányon alapul. A 0,3%-os referenciaértéket, amelyet még Small is tetszőleges határértéknek nevezett, Európában és Kanadában a 20. század végén vezették be, majd végül az Egyesült Államokban, amikor az Egyesült Államok 2014. évi mezőgazdasági törvényjavaslata lehetővé tette az amerikai termelők számára, hogy újraindítsák a hazai kender ipart.
Az UM kutatói azt találták, hogy néhány vadkender, ami szerintük a második világháború alatt Minnesotában termesztett rostkenderből származik, mind CBD, mind THC típusú növényeket is tartalmazott. Wieblen elmondta, hogy a THC-típusú növények jelenléte a vadkenderes területeken ritka, 1:100-hoz az előfordulásuk, és e növények THC-szintje sokkal alacsonyabb, mint amit a marihuána-felhasználók keresnek.
A CBD-t Minnesotában fedezték fel
Érdekes módon az UM kutatása arra utal, hogy a CBD felfedezése Minnesotára vezethető vissza, ahol a tudósok először az 1930-as években izolálták a rost típusú kenderből. A fülöp-szigeteki rosthoz való hozzáférés elvesztése a második világháború alatt arra késztette az Egyesült Államok kormányát, hogy ideiglenesen engedélyezze és támogassa a kendertermesztést Minnesotában, ami a vadkender elszaporodásához vezetett az Egyesült Államok felső középnyugati részén. Ez a vadkender volt az a kender, amelyet az UM kutatása során megvizsgáltak.
A tanulmány arról is beszámolt, hogy a Kanadából elemzés céljából behozott vetőmagok egyes fajtái 100%-ban tiszta CBD-típusúnak bizonyultak, de néhányukban túl sok volt a THC ahhoz, hogy megfeleljenek az ipari kender jogi meghatározásának.
A kutatók megragadva a lehetőséget a kutatási cikkükben panaszolják az kannabisz-kutatástól elvesztegetett éveket megjegyezve, hogy „a ‘kender’ és a ‘marihuána’ közötti kettősség állandósította a C. sativa vonatkozásában a kulturális szempontból elfogult és pejoratív feltételezéseket, amelyek csaknem egy évszázadig akadályozták a tudományos vizsgálatokat.”
De kifejezték optimizmusukat is: „A gyarmatosítás idejében gyökerező észak-amerikai C. sativa, szó szerint és átvitt értelemben is kimenekült ebből a múltból, és alkalmazkodva ma is virágzik a természetes ökoszisztémák és a mérnöki rendszerek sokféleségében.”
orvosikannabisz.info
